2016. január 16., szombat

Reményik Sándor: Dícsérő ének az új hóra

Hát újra itt vagy, édes, drága hó! 
Beláthatatlan, végtelen fehérség. 
Alvóknak takaró,
Holtaknak szemfedő, 
Békétleneknek: diadalmas béke. 
Alattad nem fáj a virágok szíve, 
Alusznak mind:
A nefelejcsek és a margaréták, 
Mert fáraszt a virágzás
És jó pihenni jövő tavaszig. 
S még jobb talán - örökké.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó! 
Betöltve minden zeg-zugot;
Az öreg földnek gyűrődéseit, 
Tar mezők ág-bogát
Mily fölségesen tudod elsimítni. 
Az Egyenlőség bajnoka Te vagy, 
A legigazibb és a legnagyobb, 
Hozzád képest milyen kontárok mind 
A vörösinges ál-apostolok, -
Te győzelmes fehérség! 
Ha soká hullanál,
Elfödnél minden embermagasságot: 
Dómok, pagodák, piramisok ormát, 
S egy mesebeli Münchhausen-lovag 
A hóhullásos éjben fát keresve, 
Lovát a toronygombhoz odakötné.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó! 
Súlyod alatt görnyednek ős-fenyők, 
De büszkén hordják ezt a tiszta súlyt, 
Ne menj el kérlek, maradj még velünk, 
Sárrá ne válj az utcák bús kövén, 
Vagy ha elmégy: ó vonulj vissza hát 
Szűz erdők rejtekébe,
Szakadékok ölén húzd meg magad, 
Maradj tisztának messze valahol. 
Hogy tudjam ezt, -
S e sáros, véres, gondszürke világban 
Tudjak a jó Istenben hinni még!





6 megjegyzés:

  1. Csodás a vers! Szeretem nagyon Reményiket,meg is van az összes kötete,de ezt nem ismertem.Ahogy kifejezi a dolgokat...hát igen!
    A hóban azt szeretem,hogy eltüntet minden csúnyaságot a fehérségével.:) itt ragyog a Nap, de majd talán jön a hó.
    A városban lesz csúnya az olvadó hó,de az elején gyönyörű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt szeretem, amikor este kezd el esni, lámpafénynél, és akkor valahogy olyan nagyon puha csönd is van. Na, az az igazi nekem a hóesésben :)
      Aztán amikor koszos, sáros, jeges lesz, azt már nem kedvelem.

      Törlés
  2. "Maradj tisztának messze valahol.
    Hogy tudjam ezt, -
    S e sáros, véres, gondszürke világban
    Tudjak a jó Istenben hinni még!"

    De szép!

    VálaszTörlés