2015. december 11., péntek

Daniel Gottlieb

   Ha egy sötét alagútban botorkálok, emberek társaságára vágyom, olyan emberekére, akik szeretnek annyira, hogy velem botorkáljanak a sötétben, ne pedig odakintről magyarázzák, hogyan kecmereghetek ki onnan. Azt hiszem, mindannyian ezt akarjuk.
   Ha fáj valamid, keresd azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akik elviselik a fájdalmadat anélkül, hogy ítélkeznének, vagy tanácsot adnának. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé fogsz a tegnap után sóvárogni, és egyre inkább odafigyelsz arra, amit a ma nyújt.




1 megjegyzés: