2015. március 2., hétfő

Robert Fulghum

Halihé, a rókára! Nem, nem halihó. Halihé. É, mint "élet". A kutyák hagyományos biztatásának ez az elferdített változata a jelszava az angliai Vadászatszabotőrök Egyletének. A VSZE-t közemberek egy csapata alkotja, akik szokatlan módon adják tanújelét a rókavadászat ősi arisztokratikus sportjához való ragaszkodásuknak.
Tekintsünk csak át a dolgot. A rókavadászaton összegyűlik a felső tízezer néhány tagja, fura ruhákat öltenek, és karcsú lovak hátára szerelt bőrnyeregbe ülnek. A vörös kabátos falkamester megfújja rézkürtjét, és erre a buzdításra valamennyien lóhalálában végigvágtáznak a vidéken, hegyen-völgyön, erdőn-mezőn, kerítéseken és sövényeken át, egy rakás kutya nyomában, amelyek viszont a reménybeli rókát űzik. Ha az valóban róka és a kutyák megfogják, darabokra tépik. A lóháton ülők ezt mind jó mulatságnak tartják, meg a kutyák is, gondolom. Hogy mit gondolnak a lovak és a rókák, azt el tudom képzelni. Egy vadásztársasághoz tartozni, az maga a VALAHOVÁ TARTOZÁS netovábbja. Gyakran az egész középpontjában a királyi család tagjai állnak, és egy-két herceg vagy hercegnő jelenléte úgymond elengedhetetlen egy valamire való vadászaton.
Ebben a vidám társaságban új fiúknak számítanak a Vadászatszabotőrök Egyletének hívei. Több mint kétezer lelkes ember, akik elhatározták, hogy elrontják a mulatságot.
Ők a róka oldalán állnak. És a vadállatokat sújtó emberi kegyetlenkedés ellen lépnek föl. A rókavadászat az ő fogalmaik szerint "az ehetetlent hajszoló tűrhetetlenség".
Céljuk az, hogy káoszt és zavart keltsenek a rókavadászatokon, és hogy minél több rókát hozzásegítsenek ahhoz, hogy egy darabban és boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Ennek érdekében majdnem olyan jól megszerveződtek, mint az izraeli titkosszolgálat. A szervezők bármennyire is próbálják titokban tartani a vadászatot, a Szabotőrök mintha mindig tudnának a terveikről. Valahányszor vadászatot terveznek, a Szabotőrök akcióba lépnek. Taktikájukra és tevékenységükre csak néhány példa:
Gyakran vadászatra szóló hamis vagy ellentmondó meghívókat küldenek szét, amelyeken hamis időpontot és helyszínt jelölnek meg a lovasok gyülekezőjére.
Az erdőkben partizánok rejtőznek el, és hamis kürtjeleket adnak, hogy megtévesszék a vadászokat, sőt néha vadásznak álcázva magukat lóra kapnak, és elvágtatnak az ellenkező irányba.
A vadászatot megelőző napokon a Szabotőrök kis csoportja mérföldes körzetben napokig járja az erdőt-mezőt, mesterséges rókaszagot fújnak a fákra és kerítésekre, ugyanakkor a vadászkopók félrevezetésére zaftos húsdarabokat helyeznek ki.
Úgy tudni, hogy a gerillák a lovasok megzavarására egyes községekben beindították a légvédelmi szirénát, és kis füstbombákat eregettek, sőt, amíg a vadászok ettek-ittak, szélnek eresztették az összes lovat.
Rókavakkantásokról és kutyafalkák csaholásáról készített felvételeket játszanak le, hogy egyformán eltereljék a kutyák és a vadászok figyelmét.
Egy alkalommal egy egész kutyafalkát becsalogattak egy kamionba, és mérföldekre elhajtottak velük.
A Szabotőrök beosonnak a lószerszámtároló kamrákba, és mézet kennek az összes nyereg ülőrészére, sőt, mérföldes körzetben vörös festéket öntenek az itatóvályúkba, úgyhogy a vadászok ezzel a vérnek látszó valamivel legyenek kénytelenek megitatni a lovaikat.
A környékbeli községek legelőin kis jeleneteket visznek színre - rókajelmezbe öltözött férfiak üldöznek arisztokratának öltözött embereket.
Tervezik, hogy vadászat közben helikopterrel felszállnak, s bugyuta gyerekdalokat és idétlen röhögésről készült felvételeket játszanak le.
Mesélik, hogy a Szabotőrök egyes csoportjai még azt is megtették, hogy a vadászatot követő kerti mulatságok résztvevői között pucéran rohantak át - pucéran, eltekintve a hajukba tűzött rókafarkutánzattól. És persze csaholtak, mint a kutyák.
Mondanom sem kell, hogy a Szabotőrök minden alkalommal előre értesítik a sajtót a soron következő akciójukról, az újságírók pedig szíves örömest jelennek meg és rögzítik az egész eseményt. A rókavadászokat már többször is sikerült ostoba barbárokként feltüntetniük. Valamennyiük nevét kinyomtatták. Nem valami kellemes dolog.
A vadásztársaságok ki nem állhatják a Vadászatszabotőrök Egyletét. Az pedig, hogy a vadászok csatasorba állítják a rendőrséget és az ügyvédeket, még nevetségesebbé teszi őket, és különben is elrontja a vadászatot.
Mindennek eredményeként jót mulatnak a SZAB-ok, ahogy önmagukat nevezik, dolguk végeztével nagy partikat rendeznek a vidéki kocsmákban, a vadászok egy részében csökken az érdeklődés a rókavadászat iránt, nem utolsósorban pedig lelki nyugalmat szereznek jó pár rókának.
Nekem tetszik a Vadászatszabotőrök Egylete. Nem mintha különösebben szívügyem lenne a rókák megmentése. És nem is csupán azért, mert ellenzek mindenféle kegyetlenséget. A SZAB-ok szellemiségét találom dicséretre méltónak.
Az ilyen gyakran véghezvitt jó cselekedet egyfajta kérlelhetetlenséget feltételez. A csibészséggel, ötletességgel, jókedvvel és nevetéssel folytatott harc a gonoszság, bármily kicsiny gonoszság ellen - ehhez olyan tehetség kell, amely nem sokunknak adatott meg, de amely - ha rálelünk - méltósággal ruházza fel az emberi nemet; lehetségessé, egyúttal elfogadhatóvá is teszi a fejlődést.
Ha kiókumlálhatnánk, hogyan leljünk több örömet benne, tán még többen csatlakoznánk azokhoz, akik igazságra és könyörületességre törekszenek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése