2015. március 10., kedd

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten. 

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel. 

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.


2 megjegyzés:

  1. Nem tudom miért, de két napja pont ez a vers jár az eszemben.
    Talán azért, mert olvastam Mamkánál, hogy meghalt ismét egy blogos társunk :(

    VálaszTörlés