2014. december 11., csütörtök

Reményik Sándor: Egy téli tölgylevélre

Árkosy Lajosnénak 

E levelet a hegytetőn találtam, 
Hóban feküdt, az erdőhöz közel, 
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan. 
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett. 
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja: 
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást, 
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar. 

Kolozsvár, Hója, 1922 Karácsony 


1 megjegyzés: