2014. november 1., szombat

Márai Sándor: Krizantém

Néhány nap még, s megjelenik a színen a tél hivatalos és ünnepélyes virága, a krizantém. Megjelenik a színen, tehát a virágkereskedések kirakataiban, a társalgókban és a temetőkben.
Ünnepélyes és nagy fejű, hideg és pompás virág. Olyan, mint egy szép állat - csau-csau vagy kölyökoroszlán - feje, olyan, mint egy bubifrizurás, platinaszőke moziszínésznő bodros feje, olyan, mint egy kis, fürtös és kócos, gazdag és előkelő angol gyermek feje. Oly ünnepélyesen tud állani a halottak mellett, a szalonok asztalán! Nincs illata. Hideg szépség ez, olyan, mint egy nagyon szép, nagyon előkelő, nagyon megfürdetett és ápolt, harmincéves nő, aki mindent megkapott az élettől, csak a boldogságot nem. A krizantém frigid.
A buja rózsa, az alamuszi szegfű, a paraszt érzékiségű bazsalikom meglapulnak árnyékában. Tisztelettel nézem a krizantémot. Aztán lehajlok és gyors, mohó mozdulattal letépek és gomblyukamba tűzök egy bazsalikomot.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése