2014. november 11., kedd

Cicák

    Chanson cicáiról jutott eszembe, hogy bemutatom Nektek a mi cicáinkat. 
Így most egy rendhagyó bejegyzés következik, ha nem bánjátok.

   Nálunk három cica van. Három fiú.
   A legnagyobb, Matyi, 5 éve került hozzánk. Egy barátom szüleinél nyáron látta meg a napvilágot, ahol akkor épp 11-12 cica volt, így őt már nem akarták megtartani. Nem volt túl szép, sőt, a kis sebes orrával, koszoska szőrével majdnem csúnyácska volt, de az már akkor látszott, hogy igen életrevaló cica.




   Némi gondolkodás után elhoztuk. Az állatorvos hamar rendbe tette, mi pedig belekóstoltunk a cica gazdik életébe.
   Nem mondom, hogy éppen olyannak képzeltük, ahogyan alakult :)
Előtte volt egy kutyusunk, egy áldott jó kutyus, 16 évig. No, utána Mátyás... 

   A virágok kiborogatása, a kiszedett virágföldben való hempergés, a függönyre mászás, ez bizony mind újdonság volt nekünk.



Emlékszem, hogy aggódtam, amikor felmászott valahová.... le ne essen... :))



 


   Ráadásul Matyi, mint kiderült, nem az az édes kis bújós, kedves cica volt. Sőt! Nagyon is undok tudott lenni, bosszúálló, általában övé volt az utolsó szó - vagyis karmolás. Ugyanakkor mégis szeretni való, dorombolós, "ölbe cica" is tudott lenni - ha ő akarta.
   Igen, tudom, a cicák ilyenek, de más volt ezt megtapasztalni :) 

   Az összes doboz, szatyor az "övé", legyen az bármekkora, ő bizony mindegyikbe belefér!
Pakolni nem lehet tőle, mert a dobozokba belemászik, a papírjaimra pedig ráfekszik.
                      






Ahogy nagyobb lett, némileg nyugodtabb is lett. 

   Három év múlva ugyanott, ahol ő, született ismét két kiscica.
Az egyik különösen szelíd volt, és persze beleszerettünk. 





   Előtte már gondolkodtunk azon, Matyinak jó lenne, ha lenne egy pajtása. 
Így került hozzánk Misike.

   És bár előtte erősen gondolkodtam, azon, akarom-e újra a függönyre mászást, a virágok gyomlálását, Misi hamar levett a lábamról. 
   Matyi eleinte igen tartózkodó volt, Misinek nem volt könnyű dolga, míg megolvasztotta morcos Mátyás szívét. 
   Volt persze függönyre mászás, de Misi, Matyival ellentétben, nem csak felfelé, hanem lefelé is egy akrobata ügyességével mászott a függönyön. Akkoriban gyakran elő kellett vennem a létrát, mert Mátyás is újra kedvet kapott a függönyök meghódítására, csakhogy akkor ő már közel hat kiló volt...





   Misike egészen más természetű. Nyugodt, ő amolyan macska arisztokrata.
Viszont sokkal beszédesebb, mint Matyi, és néha éjjel mondja el azt, ami a szívét nyomja :)





   A harmadik cica idén nyáron került hozzánk. A Hősök tere kellős közepén találtuk.
Nem hagytuk ott. Kicsit tiltakozott, míg hazahoztuk, de aztán kapott enni, és onnantól... nos, Borisz egy szeretetgombóc. 
   Kerestünk mi neki gazdit... egy egész este... mert másnap reggelre már tudtuk, ő is a mi cicánk :)

Ilyen volt első este:


   Vele egy hónapig jártunk orvoshoz. 
A függönymászás most szerencsére elmaradt, néhány virágom viszont sajnos tönkrement...




    Egy hónap után ismerkedhetett meg a nagyobbakkal, akik meglepően jól fogadták. 
Azóta Misivel nagyokat hancúroznak, Matyi is elfogadta már, bár ő még időnként emlékezteti a legkisebbet, hogy "hol a helye" :)






Matyi Misit mosdatja


Borisz és Misi


Hárman :)

Matyi egy ideje teljesen megváltozott. Dorombolós, hízelkedő, ölbe mászós cica lett :))

Valaki nemrég ajánlott nekünk egy cicát... megköszöntük szépen, három éppen elég... :)

14 megjegyzés:

  1. Rendhagyó és kedves bejegyzésed örömmel olvastam Jenever :-)

    Édesek nagyon! Azon gondolkodtam, hogy mennyire különbözőek a falusi macskák a városiaktól. Nekünk mindig falusi macskáink voltak és a dobozba, táskába, szatyorba, kosárba mászást nem ismertem.
    Viszont ahány macskuszunk volt, az mind annyi karakter. Két egyforma nem volt, ezért is mindegyik négylábúra pontosan jól emlékszünk, mindnek volt egy története... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azelőtt mi is csak a vidéki cicákon élhettük ki a cica szeretetünket. Igen, egészen mások :)
      Szívesen olvasnám a cicás történeteidet is Kavics! :)

      Törlés
  2. "Matyi (...) még időnként emlékezteti a legkisebbet, hogy "hol a helye"... hihi! a virágcserépben :))
    Nagyon jófejek a cicáid! :)

    Szeretem a macsekokat, annyira jó volt olvasni, nézni a képes beszámolódat!
    Ez egy új oldalad :) Máskor se tartsd vissza magad a hasonló posztolástól kedves Jenever! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindegyik más, Matyi külön kategória :) néha azt gondolom, fontosnak tartja emlékeztetni a kisebbeket arra, hogy ő volt az első :)
      Misikének, állítom, elvei vannak, és azokhoz bizony tartja is magát :)
      Borisz pedig, úgy tűnik, a legbohókásabb lesz, viszont amit a fejébe vesz, abból ő sem nagyon enged - igazi cica-módra :)

      Örülök, hogy tetszett Katici, lehet lesz még hasonló saját poszt... :))

      Törlés
  3. :)) annyira jól írtad, illusztráltad az egész történetet! Nagyon szépek.

    Azok az alvási pózok??!! :) csuda aranyosak:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Orsi! :)
      Jaj, nem vagyok ám normális, rengeteg fotó van róluk... :))

      Törlés
    2. én meg imádom nézegetni azt a rengeteg cicás fotót :)

      Törlés
  4. De édesek ők is, s ugyanúgy átölelve egymást alszanak! Nálunk a függönyre mászás nem játszik, a növényeket is békén hagyják, talán mert sokat vannak kinn is. Egyedül a kanapéra mászás, na az... de csak a kicsi. Az asztalra mászkálásról mindkettő nagyon gyorsan le lett nevelve...
    Nagyon aranyos cicáitok vannak, s annyira jó volt így képekkel illusztrálva olvasni róluk. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, mi nem merjük (bár nem is akarjuk) itt kiengedni őket.
      Hogy sikerült leszoktatni őket az asztalról?
      Voltak próbálkozásaink nekünk is (összecsavart újság, vízipisztoly és egyebek), de bevallom, mi kudarcot vallottunk. Az a legnagyobb eredmény, amit elértem, hogy értik azt, hogy "nem" , és komolyan is veszik, így a konyhapult főzéskor tabu.

      Törlés
  5. Nahát! hogy bírtál ellenállni a negyediknek????-)))
    Matyinak jót tett, hogy lettek tesói-) Szerintem ez miatt változott meg...egyszerűen féltékeny, hogy a többi bújik, meg simized őket, így ős is változtatott-) Azért nem lehet egyszerű az élet három macsekkal-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, gondolkodtam erősen... :)))
      Igen, biztos a kicsik voltak jó hatással Matyira, ennek mondjuk örülök, mert így egészen más :)
      Nem egyszerű, tudod, főleg a reggeli ébresztők :))) de olyan jó, hogy pl. most is itt vannak körülöttem, és édesen alszanak :))

      Törlés