2014. október 25., szombat

Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? 
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk. 
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen: 
Bizony, e világ dőre, esztelen 
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk. 
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk. 
Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk 
S ha alászállunk: vár a hűs avar,
Testvér-levél testvér-lombot takar,
Ott is otthon vagyunk.
Ha megkeményedünk és megfagyunk: 
Zuzmara csillog rajtunk: hermelin. 
Bíbor után a fehér hermelin.
Bizony szépek vagyunk.
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? 
Ha végre földanyánk része leszünk, 
Ott is szépek leszünk,
Ott is otthon leszünk.
És árvaság csak egy van, feleim: 
Az erdőn kívül lenni. 
Otthontalannak, hazátlannak lenni. 
Nagyvárosok rideg utcakövén
A széltől sepertetni.
Sok más szeméttel összekevertetni. 
Árvaság csak ez egy van, feleim. 
S amíg itthon vagyunk:
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése