2014. szeptember 18., csütörtök

Bálint Lea: Boldogságom erdeje

42.


Rég tovatűnt mosolyba fogódzom
és mosolygok, hogy más is fogóddzon
az enyémbe, mely épp oly tűnő,
mint az volt, mely engem vezetett. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése