2014. augusztus 27., szerda

Reményik Sándor: Egy perc

Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én, 
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel 
Legelőször tekinteném.
Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. 
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször 
Csodálkoznék el édes illatán.
Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, 
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű. 
Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az. 
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz. 
Egy percre ma
Mint szegény embert, nem húzott az ág, 
Halkan csengetyűzött a föld alatt
Sok eltemetett csengetyűvirág. 
Egy percre ma
Megpróbáltam a más lelkébe látni, 
Nem ítélve és el nem ítéltetve: 
Bocsánatot nyerni és megbocsátni. 
Egy percre ma
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok, 
Amelyek elé köd ereszkedett:
Céltalan hajsza és megutált harcok. 
Egy percre ma,
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás: 
Elváltozott, mint Jézus a hegyen
A mindenség, - s be más lett, ó be más! 
Egy percre ma...
Nem lehet ezt a percet kibeszélni. 
Hogy is tudna szivárványglóriás 
Tündértörékeny teste rímbe férni! 
Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan, 
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
És én ki tudja meddig várhatok, 
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből 
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla 
Az örökkévalóság tengeréből.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése