2014. július 17., csütörtök

Márai Sándor: A lakcím

Ez az érzés, mikor észrevesszük, hogy elvesztettük a lakcímet. Valahol arra kellett menni, balra, befordulni az utcasarkon, aztán egy borbélytábla következett, aztán egy nő arcának emléke a gyermekkorból, egy hangjegyfüzet, földszintes ház, akác, aztán a lépcsők, melyeken felhaladva lakásajtó elé érsz, az ajtón neved, csak le kell nyomni a kilincset... mindezt pontosan tudod és ismered, s közben kiüt a hideg verejték homlokodon, mert ugyanakkor pontosan emlékezel és érzed, hogy mindez hazug és hamis, nem az igazi lakás, nem ide kellene hazatérned, valahol másutt, egy más utcában, más lépcsőházból nyílik egy ajtó, ott kellene becsöngetni, ott vár az ebéd vagy a munka, vagy a szerelem, az igazi. De azt a lakcímet elfeledted.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése