2014. június 12., csütörtök

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 15

Szép könyvemet lassan becsuktam.
Hullatja tarka tollait a táj.
Árny béleli kicsiny szobámat,
vad lombokat hajt az indás homály.

Zöld csoda-fény dereng az égen,
a világ vége látszik most ide.
Szép könyvemet lassan becsuktam,
belédobtam a boldog semmibe.


9 megjegyzés:

  1. Jajj! Ez nem hangzik valami derűsen. Remélem, Te nem gondolkodsz ilyesmin!?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem drága Katici, dehogyis :)
      Nekem annyira nem tűnt borongósnak, bár igazad van, úgy is lehet olvasni. De jól vagyok, csak fáradtan, sok minden jött össze a múlt hónapban az oviban, és már nagyon várom a szabadságot :) hiába, én sem vagyok már 20 éves :)))

      Törlés
    2. Akkor megnyugodtam :) Kiben mi lakozik, úgy értelmezi ezt is :)..és ez a jó a versekben.
      Nem vagy már 20 éves? Ki hinné? Te örök fiatal vagy, nyugodj bele! :)

      Törlés
    3. Igazad van Katici, örök fiatal, akárcsak Te! :)

      Törlés
  2. Szép, de szomorkás... főleg az előző Popper után...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Kavics, ebben azért van némi lemondás talán.

      Törlés
  3. Nekem nem szomorkás.....Érdekes. Pedig hajlok arra.
    Inkább olyan beárnyékolt szobába való menekvés a melegben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Mamka, olyan lazulós semmittevős nekem is inkább.

      Törlés