2014. június 20., péntek

Hamvas Béla

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. 
Az egész világ a tiéd.
Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátalak téged is, mint mindenkit - felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, s minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!





1 megjegyzés:

  1. "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja" ...ezt nem tudom erősíteni, sem cáfolni, nem tudom, mennyit bírnék el, ugyanis nehezen tudom magamban tartani.
    Az biztos, hogy a boldogság is sokszorozódik, ha van kivel megosztani.
    Persze, ez megosztás és nem elosztás, de talán van átfedés. Ha boldog emberekkel találkozom, az egy kicsit engem is feldob, s talán fordítva is igaz. Bár nem mindenkinél működik így :)
    De most elgondolkodtam: hogy lehet boldogságot elosztani???

    VálaszTörlés