2014. május 12., hétfő

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 4


Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, 
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, 
miket magam választottam; nyisd szekrényemet: 
benn semmi jellemzőt sem találsz. 

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom, 
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem 
rég megszokta kezem dombját-völgyét, 
de ő sem tud mesélni rólam. 

Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok. 
Cselekszem és szenvedek, mint a többi, 
de legbenső mivoltom maga a nemlét. 

Barátom, nincs semmi titkom. 
Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért 
miként képzelheted, hogy te látsz engem? 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése