2014. március 12., szerda

Robert Fulghum

Ha ma tennéd fel nekem a "micsinász" kérdést, azt válaszolnám, hogy énekes vagyok. Nemcsak, hogy nem fizetnek nekem az éneklésért, hanem bizonyos esetekben még a barátaim ajánlanák fel, hogy fizetnek, ha nem énekelek. Ettől függetlenül szeretek énekelni. A zuhany alatt, munkába menet az autóban, munka közben, ebédelni mentemben, és a rádióval együtt, ha valamit felismerek benne. Énekelek. Ez az, amit csinálok. De Isten e vágyamhoz nem adott megfelelő berendezést. A hangomat udvariasan "bizonytalannak" lehetne nevezni. A fejemben ugyan hallom a muzsikát, de képtelen vagyok utánozni, amit hallok, habár nekem jól hangzik. Egész életemben musicalben akartam szólót énekelni, de mindig azt mondták, hogy a kórusban lennék a legjobb. Aztán mégis kizártak a kórusból, mert túl sokan voltunk ott a magamfajták. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, élveztem, hogy szülő lehetek, mert zenei mintájuk nem lévén, kritikátlanul énekeltek velem együtt. Az se volt baj, ha nem tudtuk végig a szöveget, vagy ha kissé hamis volt a dallam - mindig kitaláltunk valamit. Rajtunk, énekeseken nem fognak ki a technikai apróságok. Énekes az, aki énekel. Pont.


4 megjegyzés: