2014. február 20., csütörtök

Márai Sándor: Balatonfüred

A "Gyönyörde", a fasor, melynek lombjai alatt Vörösmarty beszélyének hősei, a "füredi szívhalászok" sétáltak a választott hölgy után, a Kisfaludy Színház romjai, Jókai és Blaháné léptének nyoma az erdőben: ez a legtisztább magyar biedermeier.

De a táj is szelíd, mintha a betegek, akik e fák alatt, e forrásnál, e világoskék égbolt alatt keresnek gyógyulást beteg szívüknek, megszelídítették volna a természetet. A táj hozzászelídült a betegekhez; kissé sápadt és nemesen ernyedt, mint mindenki, aki megismerte már a halál első könnyű, udvarias érintését. Nyájas táj, hívogató. Ezt mondja: "Ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek." Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni.



4 megjegyzés:

  1. Ó, istenem, de örülök ennek a bejegyzésnek, hogy megremegett bennem valami.."megszelídítették volna a természetet." ezek a szavak jutnak eszembe, ha a sétányra gondolok! Jenever, ez hihetetlen..."Ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek." Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni."
    Ha a közelben járunk, nem hagyjuk ki ezt az energiával telt helyet. Különösen ősszel szeretem, amikor már nincs tömeg és az ottani színek elvarázsolnak. Gyönyörű képeket őrzök Füredről :-)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kavics! Örülök az örömödnek nagyon! :)

    VálaszTörlés
  3. Füred minden évszakban csodás, csak úgy, mint Tihany!-) Szeretünk ide járni... hallgatni a zúgást... és megérteni, hogy kár sietni...

    VálaszTörlés