2014. január 28., kedd

Gyerekszáj :)

Még decemberben egy gyermek előadáson voltunk egy másik csoporttal együtt. Az előadás után az egyik kisfiú szülei, akiknek a bevásárlóközpontban van egy kis büféjük, ahol a színház is van, vendégül látták a gyerekeket egy szelet pizzára, és gyümölcslére.
Minden gyerek elégedetten majszolta a pizzát, csak Krisztián könyökölt kicsit szomorkásan.
- Te miért nem eszel? - kérdeztem tőle.
- Én nem ehetek pizzát...
- Miért? - csodálkoztam.
- Mert én ENERGIÁS vagyok a pizzára...

***

A Mikulás Máténak SZLALOM CUKROT hozott...

***

Marci kiscsoportos korában HÁPIZSÁKBAN hozta az innivalóját az Állatkertbe.

***

Leírok néhány régebbi történetet, amiket a régi blogomban már olvashattatok, de hátha valaki még nem ismeri őket :)


Martin és Márk egy kulccsal mennek oda Marcsi nénihez.
- Nem bírjuk kinyitni a szekrényt! - mondja Martin.
- Biztosan belülről van bezárva... - teszi hozzá Márk.

***

Vegyes csoportunk van, ami azt jelenti, hogy 3-7 éves korú gyerekek járnak hozzánk.
Amikor ősszel az első testnevelés foglalkozás volt a tonaszobában, ahol a legkisebbek akkor jártak először, a futásoknál a három éves Zozinak mindig szólnom kellett, mert szemben futott a többiekkel.
Másnap nem akart oviba jönni, nehogy torna legyen. Amikor anyukája megkérdezte tőle, miért nem akar tornázni, azt felelte:
- Mert futásnál mindenki nekem jött...

***

Gáborka egyik nap hozott diót és pár szem mogyorót is. Ültek a csöppek az asztalnál, és rágcsáltak, már aki kért.
Egyszer Máté nyújtotta felém szemrehányó tekintettel az imént elkért mogyorót:
- Azt mondtad, a mókusok szeretik... de én nem vagyok mókus!!!

***

A három éves Regi meséli otthon, mi volt az ebéd aznap:
-  Gubancot ettem, dióval!
(Diós guba volt az ebéd)

***

A rutinosabb csöppek lelkesen segítenek evés után leszedni az asztalt. Egyik nap Marci ajánlkozik:
- Segítek neked benn maradni!

***

És a kedvencem:

Mivel nagy sár volt az udvaron, elmentünk sétálni. A rádiótorony felé járva hallom, amint Márkó azt mondja a párjának, Anitának:
- Nekem téli uszonyom van...
Na, ez engem is érdekel, hátrafordulok, kérdezem tőle:
- Mi van neked, Márkó?
Mire Anita értetlenkedő arccal nagy komolyan elmagyarázza nekem, amit maga sem ért:
- Azt mondja, ha felmászna arra a magas toronyra, akkor neki TÉLI USZONYA lenne...



(Farsangi buli után édes a pihenés - saját fotó)

8 megjegyzés:

  1. De aranyosak! Annyira szeretem az ilyen történetecskéket. Milyen jó kis csoport: mindenki alszik :))

    VálaszTörlés
  2. Édesek, aranyosak és tündérek szerintem is! Nagyon! :)

    VálaszTörlés
  3. Olyan bájosak tudnak lenni, szinte látom/hallom ahogy mondják ezeket az "aranyköpéseket" :)

    VálaszTörlés
  4. :) Amikor őket hallgatom, mindig arra gondolok, hogy mennyire igazuk van!:) És tulajdonképpen mi nem használjuk megfelelően a szavakat...:D

    VálaszTörlés
  5. Imádom a gyerekszájakat... elolvadok tőlük. Egy évet én is dolgoztam oviban, életem legszebb munkája volt, tele hálás gyerekszemmel és őszinte kacagással.

    VálaszTörlés
  6. Mennyire édesek... szeretem őket. Legjobb kor. :-)

    VálaszTörlés
  7. Néha nagyon nehéz megállni, hogy komoly maradjak :)

    VálaszTörlés