2013. december 20., péntek

Robert Fulghum

Ha már ajándékról van szó, elárulok neked egy fontos sza­bályt. Természetesen nem én találtam ki. Egy mogorva kül­sejű férfitól hallottam valamelyik munkahelyi karácsonyon. Éppen olyan volt, mint
Scrooge a „Karácsonyi ének”-ből. A fa alatt kicsomagolta ajándékát, aztán mókás bánattal a hangjában beszélni kezdett, senkinek sem címezve mondandóját:
-  Nahát, tudjátok meg, egyáltalán nem igaz, hogy csak a szándék a fontos, az ajándék maga nem. Ez egész egyszerű­en nem igaz. Anyám annak idején sokszor húzott ezzel, mert rengeteg díszcsomagolású vicik-vacakot gyűjtöttem össze az évek során, olcsó műanyag holmikat, melyeket a jó szándék védelmező zászlaja alatt ajándékoztak nekem. Én azt mondom, igenis, az ajándék számít; a valóban jó szándékú emberek jó ajándékokat szoktak adni. Ezt tör­vénybe kellene foglalni, „Az ajándékozás aranyszabálya" cí­men.
Evvel elmasírozott a szemétláda irányába. Az ajándékot úgy tartotta két ujja között, mint egy döglött csótányt.
Lehet, hogy igaza van. Kissé kemény ítélet ugyan, ám az ünnep üzenete világos. Isten, akitől állítólag az ötlet ered, ügyelt arra, hogy mindig a legjobbat küldje. Megtette, nem is egyszer. A napkeleti bölcsek sem ízléstelen csecsebecsék­kel érkeztek. Még az öreg Mikulás is kétszer ellenőrzi listá­ját, mielőtt útnak indulna. Az angyalok hozta örömhír pe­dig nem az volt, hogy valahol szezonvégi kiárusítás van.
Én negyvenéves korom óta pontosan tudom, mit szeretnék kapni karácsonyra. Felhúzható játékokat, - olyanokat, amik zajt csapnak, körbe-körbe járnak, és mulatságos dolgokat művelnek, természetesen elem nélkül. Gyerekkorom régi­módi, festett bádogjátékaira gondolok, melyek időről időre a segítségemre szorulnak. Senki nem hisz nekem, pedig tényleg ilyeneket szeretnék.
Azért ez még nem a teljes igazság. Örömre és egyszerű­ségre, bolondságra, fantáziára, zajra, angyalokra, csodákra, meglepetésre, ártatlanságra, varázslatra vágyom.
Erről nehezen tudok beszélni, de amit tényleg, nagyon és igazán szeretnék karácsonyra, az a következő: Szeretnék egy órára újra ötéves lenni.
Szeretnék sokat sírni és sokat nevetni.
Szeretném, ha még egyszer valaki felvenne, karjában álomba ringatna és ágyamba vinne.
Tudom, mit szeretnék karácsonyra.
Szeretném visszakapni a gyerekkoromat.
Tudom, hogy ezt a kérésemet senki nem fogja teljesíteni, de ha nagyon igyekszem, talán legalább az emlékével meg tudom ajándékozni magamat. Tudom, nincs ennek sok ér­telme, de mióta szól a karácsony értelmes dolgokról? Régi, távoli világ gyermekéről és a ma gyermekéről szól az, a benned és bennem lakozóról, aki ott áll szívünk kapujában, és várja, hogy csoda történjék. Kisgyerek, akinek gondolko­dásmódja egyszerű, nem gyakorlatias és nem józan, és lét­eleme az öröm. Kisgyerek, aki képtelen megérteni az afféle ajándékokat, mint a zoknik és az edényfogó kesztyűk.

Az Aranyszabály igaz.


1 megjegyzés:

  1. Örömre és egyszerű­ségre, bolondságra, fantáziára, zajra, angyalokra, csodákra, meglepetésre, ártatlanságra, varázslatra vágyom. -)

    VálaszTörlés