2013. december 6., péntek

Reményik Sándor: A karácsonyfa panaszkodik

El-elnézlek, ti hontalan fenyők, 
Ti erdő-testből kitépett tagok. 
Hányan mondhatják el ma veletek: 
Ó én is, én is hontalan vagyok!

Piacra vitték a testem, s a lelkem, 
És alkusznak az életem felett.
És fehér vattát aggatnak reám: 
Mű zuzmarát a zuzmara helyett.

Tudom: elszárad a levágott kar, 
Tudom: én vissza nem jutok soha 
Az ősrengeteg anyakebelére. 
Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. 
S a végtelen helyett egy szűk szoba.



1 megjegyzés:

  1. no, erről beszéltem...a kivágott fákról. Nagyon-nagyon sajnálom őket....

    VálaszTörlés