2013. december 22., vasárnap

Márai Sándor: Reggel

A tél szennyes óljában dideregve, egyszerre áthatja és megrázza, mint a villanyütés, a vágy testemet - a vágy, még egyszer felébredni egy júniusi reggelen, a szobában, melynek ablakai nyitva állottak éjszaka, s belélegezni a nyári reggel langyos leheletét, ahogy fiatal szeretője lélegzetét érzékeli az ember, elnyújtózni a nyár karjai között, hallgatni a fák susogását az ablak előtt, az ébredő madarak kotnyeles hajnali csivogását, még egyszer élni, nyáron, reggel, kócosan és csipásan az álomtól, s érezni az élet édességét és hevét! Ennyi az egész? Ennyi az egész.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése