2013. december 2., hétfő

Márai Sándor: Magány

Nem mernek egyedül maradni, mert félnek. Nem is csodálom. Félnek, hogy egyedül maradnak önmagukkal, abban a sötét erdőben, ami a létezés szomorúsága, félnek, hogy leütik magukat egy fütykössel, s elrabolnak önmaguktól mindent, pénzt és életet. Ezért menekülnek a fény felé. Mindenütt ott vannak, ahol a lámpák égnek, ahol zene szól, ahol el lehet rejtőzni a másik elől. Szörnyű félelem ez. Sokan a halált is szívesebben vállalják, mint ezt a másik magányt, egyedül önmagukkal.


3 megjegyzés:

  1. pedig néha nagyon jó, és hasznos egyedül lenni önmagunkkal...

    VálaszTörlés
  2. ó, igen Lobelin, én is nagyon szeretek... annyi mondanivalóm van magamnak...

    VálaszTörlés
  3. Jó bizony, én is szeretem, de ez nem hiszem, hogy a "magunkfajtáról" szól... :)

    VálaszTörlés