2013. december 25., szerda

Fekete István: Decemberi hajnal

Ilyenkor megcsendesednek a hajnalok. Nem kóborol a szél, nem vándorol az ördögszekér, és nem repkednek száraz falevelek határról határra. A csillagok reszketve nézik a Földet, ez az alsó világ pedig némán figyel, és észre sem veszi, hogy a dombok puha hátát ádventi hangulattal hinti be a dér.
És szokatlanul korán nyílnak ki a házak álmos ablakszemei, hunyorogva nézik a sötétséget, az elhervadt őszirózsák fonnyadt bokrát s a foghíjas kerítést, amely csak addig kerítés, ameddig a világosság ér.
Néhol kinyílik egy-egy istállóajtó, tej- és szénaszagú felhőt küld az eresz alá, ahol verébék laknak tollpárnás fészekben, ugyanakkor alul besurran a dermedt éjszakai levegő, amitől a kisborjú egészségeset prüsszent.
– Ne hozzak zsebkendőt? – kérdi kajánul Bobori Mátyás, ámbár szeretettel néz a borjúra, mert a borjú szép, üsző és erős, szóval: ilyen nincs is a faluban. Ezek után előhúzza óráját, melynek számlapján egy vonat is halad, bodor füstöt köhögvén a levegőbe, megnézi a mutatókat, és meg is hallgatja, mondván:
– Hüh! – és sarokba lökve a villát, siet befelé. Az asszony már ott ül a konyhában. Ül és nem szól semmit, bár inkább szólna…
– Egy perc – siet Mátyás, ez okból leveri a poharat az asztalról, de a pohár nem törik össze. Vera nézi a poharat, amint egyet ugorva a padlón egészségesen gurul tovább, és dühös a pohárra, mert nem törött össze. Nehézkesen felkel, és felveszi a poharat.
– Ne hajuldozz!
– Még rá is lépsz, amilyen vagy… már úgyis elkésünk.
– Mehetünk.
Odakünt sötét a világ, de nem hideg. Mátyás karonfogja feleségét, mert nyálkás az út, s rövidesen trónörökös érkezik a Bobori trónra.
– Csak dűlj rám nyugodtan, síkos az út. Mennek. Itt-ott lámpa jár előttük, s az asszonynak jólesik a biztonságos férfikar.
– De hogy nem tört össze az a pohár, pedig még ugrott is! Hát igazán nem akarod Miklóst? Mátyás karja megkeményül.
– Nem!
Később a kar enged.
– Téged bántott meg, nem engem, hát azért.
– Bátyád mégis.
– Akkor is! Na, itt vigyázz, öreg lépcsők ezek nagyon.
Vera nehézkesen totyog fel a lépcsőkön, aztán elengedi az ura karját, és lassan a helyére megy. Mátyás állva marad hátul, az oszlop homályában.
A gyertyák már égnek, és a tömjénillat lassan felmelegedik. Az öreg zászlók puhán állnak, a lépések koppanása ott marad a kopott köveken, valami suttogás hullámzik a padok között, mintha érő búzamezők suttognának a hajnali szürkület széljárásában.
Mátyás nekidűl egy oszlopnak, és a gyerekre gondol, aki lesz. Apjára gondol, aki volt, s a keresztelőre. – Fene ezt a Miklóst – Uram, bocsáss meg! – Lám, miért kiabált rá Verára? Pedig milyen jól hangzik: Miklós. Bobori Miklós.
De pendül a csengő, s az orgona búgása elkapta a gondolatokat, mint a folyó a falevelet. A zászlók is, mintha megbillentek volna, a gyertyák dárdája felágaskodott, mintha ki akarták volna szúrni a Magasságok baldachinját, hogy jobban utat találjon az ének:
“Harmatozzatok, égi magasok!…”
Az öreg pap ide-oda járt az oltár előtt, s Mátyás arra gondolt, amikor még ő ministrált. Nem is olyan régen. Hát, múlik az idő…
Az orgona most csak úgy magának beszélgetett, mintha az imádságokat szedte volna össze a templomban, és Mátyás megrezzent, mert valaki megbökte.
– Szerbusz… És mivel Mátyás mérgesen nézett hátra, hozzátette:
– …te hörcsög!
De újra csendültek a csengők, a két testvér letérdelt, s amikor felkeltek, Mátyás hosszan porolta a térdét.
– Hát mi lesz a gyerek neve? – suttogta bátyja kajánul és mosolyogva.
– Mint a többi lókötőé: Miklós, de tisztességes keresztény katolikus ember nem a templomban beszéli ezt meg… majd gyere velünk.
A templom aztán lassan kiürült; utoljára lépegetett Vera óvatosan és komolyan, de arca szinte kifényesedett, mikor a két testvért egymás mellett meglátta. Megfordult, nehézkesen térdet hajtott, és belekarolt Miklósba, ahogy kimentek a templomból.
– Te merre mégy, Matyi?
És nevettek, és az asszony szeme tele lett könnyel, ami talán abból a harmatból volt, amit az égi magasok küldtek a sóvárgó, ősi imádságra.

(1954)



3 megjegyzés:

  1. Orsinál találtam rád és a Fekete István novellával itt tartottál.:)Kedvenceim egyike.:)

    VálaszTörlés
  2. Örülök Neked, kedves Mamm! :)

    VálaszTörlés