2013. november 30., szombat

Robert Fulghum

Egy bajba jutott ember felkereste a rabbit. Az öreg, bölcs és jóságos rabbit, amilyen minden rabbi lenni szeretne.
  - Rabbi - mondta kezét tördelve. - Én egy csődtömeg vagyok. Csak minden második esetben tudom jól elvégezni a dolgom. Néha még akkor sem.
  - Valóban? - kérdezte a rabbi.
  - Mondjál valami okosat, rabbi! - kérlelte az ember.
Hosszas tűnődés után a rabbi így szólt:
  - Nos, fiam, a következő bölcsességgel ajándékozlak meg. Menj el a könyvtárba, és lapozd fel a New York Times évkönyv 1970-es évfolyamának 930. oldalát. Abban talán megnyugvást találsz.
  - Értem - mondta az ember, elment és úgy tett.
  A következőt találta: A legnagyobb baseballjátékosok találataránya: Ty Cobb, minden idők legnagyobb ütőjátékosa mindössze 0,367-es hatásfokkal ütött. Babe Ruth még ezt az eredményt sem érte el.
  Az ember visszament a rabbihoz, és csodálkozva kérdezte:
  - Ty Cobb - 0,367 -, ennyi az egész?
  - Igen - mondta a rabbi. - Ty Cobb - 0,367. Minden három ütésből egy sikerült. Még csak nem is minden második - hát akkor te mit akarsz?
  - Nahát - mondta az ember, aki nyomorult csődtömegnek tartotta magát, amiért csak az esetek felében sikerült, amit el akart érni.
  A teológia csodálatos dolog, szent könyv pedig rengeteg van.
Eszembe jutott valami: előfordult már veled, hogy vendégségben voltál, ki kellett menned a fürdőszobába, és belenéztél a háziak pipereszekrényébe? Persze, csak az összehasonlítás kedvéért. Nem néztél soha - legalább egy kicsikét - körül?
  Van egy barátom, aki ezt rendszeresen csinálja. A szociológiai doktorátusához gyűjt anyagot. Azt mondja, sok ilyen ember van. Pedig ők nem is a szociológiai doktorátusukon dolgoznak. A legtöbben nem szívesen beszélnek erről, mindenki azt gondolja, csak ő ilyen kíváncsi, és azt ugye senki nem akarja, hogy csudabogárnak nézzék.
  A barátom azt mondja, ha meg akarjuk tudni az emberekről az igazságot, a fürdőszobájukban kell körülnéznünk. Nincs más teendőnk, mint bekukkantani a fiókokba, szekrényekbe, körülnézni a polcokon, egy pillantást vetni az ajtó mögötti fogason lógó köntösökre, pizsamákra és hálóingekre. Máris tisztán fogunk látni; reményeik, álmaik, bánataik, betegségeik, még szerelmi életük is nyitott könyv lesz számunkra.
Szerinte, az emberi faj legmélyebb rejtélyei a fürdőszoba eldugott szegleteiben lakoznak, ahová azért megyünk, hogy egyedül legyünk, hogy szembenézzünk tükörképünkkel, hogy lecsutakoljuk, levakarjuk irhánkat, hogy átsegítsük öregedő, ráncos testünket egy újabb napon, hogy megtisztuljunk és felfrissüljünk, hogy kifessük és szagtalanítsuk bőrünket, hogy eltöprengjünk és jó tanácsot kérjünk a jövendőmondóktól, hogy legjobb formánkat varázsoljuk elő.
  Ott a tégelyekben és üvegcsékben, tubusokban, dobozokban, fiolákban mindent megtalálsz. Folyadékok, olajak, kenőcsök, dezodorok, csipeszek, tonikok és parfümök, kellékek, szappanok, paszták, tabletták, krémek, kendők, porok, orvosságok és felsorolhatatlan mennyiségű eszköz, a különböző korok csodái.
  Azt meséli, a legtöbb fürdőszoba majdnem egyforma, az emberiség tisztálkodási szokásai örvendetesen hasonlóak.
  Nem akarom, hogy fürdőszoba-kutatási járvány törjön ki, de az előbb bementem a sajátomba és körülnéztem. Mindent értek, és nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.
  Nézz körül. A sajátodban. És mostantól fogva intézd el a dolgodat, mielőtt hozzám jössz vendégségbe. Az én fürdőszobámba ugyanis idegeneknek tilos a bemenet.



1 megjegyzés: