2013. november 1., péntek

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek. 
Robognak vonatok és életek - 
bennem, legbelül valami remeg. 
Mert nem tudom, sohasem tudhatom: 
szoríthatom-e még 
azt a kezet, amit elengedek. 

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. 
Viszontlátásra - holnap. 
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután. 
Vagy ha nem akkor - hát majd azután. 
És ha aztán sem - talán egy év múlva. 
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva. 
Viszontlátásra a földnek porában, 
viszontlátásra az égi sugárban. 
Viszontlátásra a hold udvarán, 
vagy a Tejút valamely csillagán - 
Vidám viszontlátásra mégis, mégis!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése