2013. március 3., vasárnap

Karinthy Ferenc: Egy korai fürdővendég


A legöregebb hajósok se hallottak ilyesmiről, hogy a Balaton március közepén újra befagyjon - ez idén im­már harmadszor. A megindított járatokat ismét le kellett állítani, a hajókat szégyenszemre a siófoki kikötőbe vontatni; téli pihenőhelyére bújt vissza a szántód-tihanyi új Komp II. és szerényebb öreg kollégája, a Komp I. is. A mólók közt porhanyós-vastagon áll a kásás jég, a kőgátakon magasan feltorlódtak a táblák, s bár a tó kö­zepén már újra haragoszöld vizet borzol a dühös szél, ver a zimankós havas eső, a parttól jó néhány száz mé­ternyire még fehér páncél fedi a Balatont, szeszélyes ve­temedésekkel, túrolásokkal, a jégmezőn sirályok, ázott, bús varjak. A nagystrand gyepét-homokját is jobbadán hó takarja, fagyos, cuppogós latyak, de kapuja tárva-nyitva, odabent az épületeket tatarozzák, egy kocsiról téglát raknak le. Megállok a nyitott rácsnál, befelé né­zelődöm, kíváncsian a strandnak e furcsán korszerűtlen téli tájképére. Egy nő jön oda, vattazekében, övén ordas kulcskarika:
- Tetszik?
- Egy jegyet kérek - mondtam szerényen.
- Milyen jegyet?
- Belépőt.
- Milyen célból?
- Fürdési célból - és meglóbálom műanyag táskámat, mint aki úszónadrágot is hozott, nyújtom a két forintot.
Kis szünet.
- Itt nem lehet most fürödni - közli a nő.
- Hát ez nem strand?
- Strand. De nincs nyitva.
- Hiszen nyitva a kapu.
- De nem lehet fürödni.
- És mikor lehet?
- Hogyhogy mikor?
- Délután lehet?
- Nem lehet.
- Hát mikor lehet?
- Júniusban.
- Addig nem tudok várni - feleltem kissé csalódottan, majd udvarias biccentéssel elbúcsúzom. - Megpróbá­lom a Motel-strandon.


2 megjegyzés:

  1. Brrrr... kedves történet.
    Számomra az is ijesztő, mikor Z. a gyerekekkel pancsikol a 16 fokos Balatonban... :-)

    VálaszTörlés