2013. február 21., csütörtök

Reményik Sándor: Akarom


Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.


3 megjegyzés:

  1. Meseszép vers. Annyira szeretem.

    Ne haragudj, de ismét megjegyzem: a fotók, amiket mellékelsz az írásaidhoz, lenyűgöznek állandóan. Csak tátom a számat időnként:)

    jaaa, és megnéztem a picassaban lévő fotóalbumaidat...azoktól a tavaszi virágos fáktól kész voltam:)
    Álomszépek!
    Élmény volt végignézni mindet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Orsi! :)
      Azok a tavaszi fák anyuéknál készültek még régen.
      Van köztük olyan, ami egyszer húsvétkor készült, a fák tele virággal, és közben még a hó is esett.

      Törlés
    2. jaja, láttam, meg is hökkentem rajta rendesen...

      Törlés