2013. február 13., szerda

Rabindranath Tagore: A kertész


62. 

Homályos álomösvényen mentem, mendegéltem, 
előző életem szerelmét kerestem. 
Elhagyatott, sivár utca végén állt a háza. 
Az esti szellőben a rúdon szundikált kedvenc
pávája, s a galambok is hallgattak a dúcban. 
Szerelmem, lámpáját a sarokba téve, megállt
előttem. 
Nagy szemeit arcomra emelve némán kérdezte: 
"Jól vagy, barátom?"
Válaszolni akartam, de elvesztettük hangunkat, és 
elfelejtettük a beszédet. 
Gondolkodtam, töprengtem; de nem jutott
eszembe a nevünk sem. 
Könnyek ragyogtak szemében. Felém nyújtotta 
jobbját. Megfogtam, és csak álltam némán. 
Lámpáink nyugtalanul lobogtak, és kialudtak az 
esti szélben. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése