2013. február 13., szerda

Márai Sándor: Fiatal nő, hóban


A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mosolygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem magammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon.
Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp.





4 megjegyzés:

  1. De szép ez az idézet.
    Olyan jókat találsz Jenever :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, Katici :)
      Ez Márai A négy évszak című könyvéből van. Nagyon szeretem Márait :)

      Törlés
  2. ...biztos kezdek érzelgős öreg lenni. bennem ez az idézet hagyott valami ilyesféle kis "tócsát".

    ...persze szigorúan csak jelképesen. (...mer' tudvalévőleg, mink giliczebélla félik sohase nem ríjunk.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csakis jelképesen... tudvalevőleg :)

      Törlés