2013. január 4., péntek

Márai Sándor: Téli álom


Tél van és húz ez a mély álom, mint a medvéket, mint a halottakat. De jó lenne aludni! Mélyen rejtve a télben és a magányban, valamilyen zord, szőrös és dohos egyedülvalóságban, dörmögve és bódultan emlékezve csak, málnabokrokra, az élet mozdulataira, a verőfényre - aludni, ebben a mély, már nem is sértődött, közönyös és fulladt-dohos magányban, ami a sors, ebben a süket magányban, ami az élet.
Aludni, makacsabban, sűrűbben, mint a holtak. Aludni és nem látni. Aludni és megbocsátani. Aludni akarok - bocsássatok meg -, mert szeretnék megbocsátani.



1 megjegyzés:

  1. Bevallom töredelmesen, én is tudnék időnként téli álmot aludni, mint a medvék.

    VálaszTörlés