2013. január 3., csütörtök

Babits Mihály: Húnyt szemmel...


Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szívünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.



1 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem! Sztankay... gyönyörű hangja van, mindig a kedvenceim közé tartozott.... lassan eljár felette is az idő, azért imádkozom, minél később akarjon leszerződni az "égi színházhoz".

    VálaszTörlés