2012. július 7., szombat

Márai Sándor: A torony

Délután négykor, negyvenfokos napsütésben, világítani kezd a Mátyás-templom vajsárga tornya. A fény kiemeli a teret és a tornyot a múltból. A Vár utcái kihaltak, mintha az imént takarodott volna ki a török. Csak a kelmefestő ballag erre s egy sánta ékszerárus. Az ablakok csukott redőnyei mögött fehér bőrű hölgyek álmodnak a szabadítóról. Mindebben, a térben, az izzó kőtoronyban, van valami mély és kegyetlen. A végzet, a régi nap és a régi kövek pillanata ez. Iparkodjunk élni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése