2016. április 23., szombat

Benedek Elek: Dal a szeretetről

Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet. 

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala. 

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere. 

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt. 

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.


2016. február 7., vasárnap

Jo Frost

Igazából a családban rejlik a jövő, nem csak a gyerekekben. Rengeteget számít, milyen családban nő fel egy gyerek, hiszen felnőtt lesz belőle, és neki is lesznek gyerekei. Minden, amit szülőként teszünk, hatással van még az ükunokánkra is. Ha a nagy képet nézzük, fogalmazhatunk úgy is, hogy az egyes szülőkön múlik, hogy világbéke lesz-e a jövőben, olyan emberekkel, akik kedvesek egymáshoz, vagy háború.



2016. január 16., szombat

Reményik Sándor: Dícsérő ének az új hóra

Hát újra itt vagy, édes, drága hó! 
Beláthatatlan, végtelen fehérség. 
Alvóknak takaró,
Holtaknak szemfedő, 
Békétleneknek: diadalmas béke. 
Alattad nem fáj a virágok szíve, 
Alusznak mind:
A nefelejcsek és a margaréták, 
Mert fáraszt a virágzás
És jó pihenni jövő tavaszig. 
S még jobb talán - örökké.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó! 
Betöltve minden zeg-zugot;
Az öreg földnek gyűrődéseit, 
Tar mezők ág-bogát
Mily fölségesen tudod elsimítni. 
Az Egyenlőség bajnoka Te vagy, 
A legigazibb és a legnagyobb, 
Hozzád képest milyen kontárok mind 
A vörösinges ál-apostolok, -
Te győzelmes fehérség! 
Ha soká hullanál,
Elfödnél minden embermagasságot: 
Dómok, pagodák, piramisok ormát, 
S egy mesebeli Münchhausen-lovag 
A hóhullásos éjben fát keresve, 
Lovát a toronygombhoz odakötné.

Hát újra itt vagy, édes, drága hó! 
Súlyod alatt görnyednek ős-fenyők, 
De büszkén hordják ezt a tiszta súlyt, 
Ne menj el kérlek, maradj még velünk, 
Sárrá ne válj az utcák bús kövén, 
Vagy ha elmégy: ó vonulj vissza hát 
Szűz erdők rejtekébe,
Szakadékok ölén húzd meg magad, 
Maradj tisztának messze valahol. 
Hogy tudjam ezt, -
S e sáros, véres, gondszürke világban 
Tudjak a jó Istenben hinni még!





Andrew Matthews

Életünkben elérkeznek azok a pillanatok, amikor nyitottak vagyunk új információkra. Egészen addig, valami majd kiszúrja a szemünket, de mi mégsem vesszük észre.


Arthur Schopenhauer

A babona olyan, mint a szentjánosbogár: sötétre van szüksége ahhoz, hogy világíthasson.




2015. december 24., csütörtök

Boldog karácsonyt!


NOX – Nézz fel

Szálljon a földre békesség,
Váljon köddé a sötétség,
Nincs, más út csak a jó szó,
A nehéz kőszívet oldó. 

Szálljon a földre reménység,
Fények nélkül nem élnénk,
Nem kell a kard és zászló,
Nem kell több hőssé váló!

Hány csillag csillog, nézz fel, álmuk nálunk jár,
Mind jobbat, szebbet képzel, gondunk ott nem fáj,
Nem látják létünk harcát, nem látják, hogy félsz,
Nem látják fényünk arcát, álmukban jól élsz.

Szálljon a földre békesség, 
Váljon köddé a sötétség,
Szeress, szeress, óvj és légy jó,
Vedd fel mit száz bölcs szétszórt,

Hány csillag csillog, nézz fel, álmuk nálunk jár,
Mind jobbat, szebbet képzel, gondunk ott nem fáj,
Nem látják létünk harcát, nem látják, hogy félsz,
Nem látják fényünk arcát, álmukban jól élsz.

Hány csillag csillog, nézz fel, álmuk nálunk jár,
Mind jobbat, szebbet képzel, gondunk ott nem fáj,
Nem látják létünk harcát, nem látják, hogy félsz,
Nem látják fényünk arcát, álmukban jól élsz.



2015. december 20., vasárnap

Márai Sándor

... sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni... A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.... Nem szabad erőszakosan szeretni. ...Mindig bűn, ha nem érjük be azzal, amit a világ önként ad, amit egy ember magától nyújt, mindig bűn, ha mohó kezekkel hozzányúlunk egy másik ember titkához. A szeretet, az igazi, türelmes. A szeretet végtelen és tud várni.



Balázs Tibor

Gyermekünktől mindent elveszünk, ha mindent megadunk neki.



2015. december 19., szombat

A mi mézeskalácsunk

  Amikor a nagymamám meghalt, az unokahúgommal sütöttünk mézeskalácsot. Mivel a mama receptje nem volt meg, kinéztünk egyet a szakácskönyvből. A könyv azt írta, zacskóba kell tenni, és kb. két hét alatt a süti megpuhul. Ezért két héttel az ünnep előtt megsütöttük. Mai napig nem tudom, mit nem csináltunk jól, de arra emlékszem, január végén dobtam ki a kőkemény mézest. Esze ágában sem volt megpuhulni. 
   Aztán egy volt kolléganőmtől kaptam egy receptet, amit már vagy 15 éve minden karácsonyra megsütünk. És még sosem csalódtunk benne. Most leírom, hátha valaki hasznát veszi :)

Hozzávalók:

25 dkg méz
5 kávéskanál mézes fűszerkeverék
30 dkg margarin
1 kg liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna
3 tojás
30 dkg porcukor

A mézet összefőzöm a mézes fűszerkeverékkel.
Beleolvasztom a vajat, majd ezt a masszát hagyom kihűlni.

A 3 tojásfehérjét felverem, belekeverem a porcukrot.
A kihűlt mézes masszához keverem.

A lisztbe belekeverem a szódabikarbónát, ezt is a mézes habhoz keverem, és még a 3 tojássárgáját is.
Összegyúrom a tésztát.

Egy tányérra teszem, és egy éjszakát a hűtőben pihen, folpack-kal letakarva.

Másnap előveszem a hűtőből, mindig vágok egy darabkát a tésztából, kb. 3 mm-re nyújtom, és különböző formákat szaggatok belőle. A kéz melegétől megpuhul, formálható lesz. 
A tepsibe sütőpapírt teszek.
Előmelegített sütőben sütöm, rövid ideig. Ha van egy kis színe, már jó!

Puha frissen is!

Tavaly a Lánykám díszítette ki a sütiket (porcukor és tojásfehérje keverékével)











Paulo Coelho

Az élet legegyszerűbb dolgai egyben a legrendkívülibbek is.
Hagyd, hogy megnyilvánuljanak.


Esther és Jerry Hicks

Ha az örömöd attól függ, hogy valaki mit tesz, illetve mit nem tesz; akkor csapdába estél, mert azt nem tudod irányítani, hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek. De ha felfedezed, hogy az örömöd senki mástól nem függ, csak magadtól, akkor felfedezed a legnagyobb szabadságot, ami lehetséges, és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja. A boldogságod attól függ, hogy TE minek tulajdonítasz jelentőséget.


2015. december 14., hétfő

Gyerekszáj :)

   Szerdán levágattam a hajam. Már össze tudtam gumizni, olyan hosszú volt, jó ideje csak úgy hordtam, copfban.
   Most jó rövid lett, rövid, de csajos, vége az összekötött frizurának, úgysem szerettem. Régóta már a rövidet kedvelem, de van úgy, hogy hosszabb ideig nem jutok el a fodrászhoz.
Csütörtökön az oviban a gyerekek persze rögtön megdicsérték az új frizurámat.
   Vittem be nekik pörgettyűket, a délelőtti játék időben meg is kapták, és lelkesen próbálgatták, kié pörög tovább.
   Az egyik négy éves csöpp fiam egyszer csak felnéz a nagy játék közben, néz elmélyülten, aztán felderül az arca, és azt kérdezi tőlem:
   - Te megfésülted a hajad????? 





2015. december 11., péntek

Daniel Gottlieb

   Ha egy sötét alagútban botorkálok, emberek társaságára vágyom, olyan emberekére, akik szeretnek annyira, hogy velem botorkáljanak a sötétben, ne pedig odakintről magyarázzák, hogyan kecmereghetek ki onnan. Azt hiszem, mindannyian ezt akarjuk.
   Ha fáj valamid, keresd azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akik elviselik a fájdalmadat anélkül, hogy ítélkeznének, vagy tanácsot adnának. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé fogsz a tegnap után sóvárogni, és egyre inkább odafigyelsz arra, amit a ma nyújt.




Áprily Lajos: Hóban

Az erdőszélen lopva róka jár
s csapás végén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,
a hó a sí alatt halkan csikordul.

A köd mögül rekedten szól a "kár",
jeges bajusszal ballag a favágó;
az útnál megváltó napokra vár
s vércseppeket hullajt a kecskerágó.

Felborzolt tollal ül a hím-pirók,
hózuzmarát szitál az ág le rája,
félálomban lát nyár-illúziót
s olyankor szól althangú fuvolája.




Feldmár András

A szeretet engedi, hogy a másik legyen. Óvatosan, törődve, vigyázva, de a szeretet csak azt akarja, hogy a másik legyen, úgy, ahogy van. Hogy az lehessen, ami, aki. A kedvenc metaforámról kell beszélnem egy kicsit. Ha valami új kis állatkát találtál a padláson és nem tudod, hogy milyen állat, nem találod meg semmilyen könyvben, de érdekel téged. Látod, hogy szép csillogó szeme van és a szívedből érzed, hogy szeretnéd, ha élne. De nem érzi jól magát, főleg nem a kezedben és főleg nem abban a dobozban, amibe beletetted. Hát akkor mit csinálsz? Hát, hogyha törődsz vele, hogyha érdekel téged, hogyha meg akarod ismerni ezt a kis állatkát, akkor kísérletezel vele. Időt töltesz vele, odafigyelsz. Megtanulod, hogy felvidul-e, ha meleg helyre teszed, vagy akkor tényleg nagyon rosszul érzi magát. Talán a jégszekrényben felvidul. Akkor tudod, hogy északról került ide. Hogyha szerencsés vagy, és még hetekig életben marad, akkor kísérletezel vele, és megismered. És akkor egyszer csak tudod, hogy poloskákat kell adni neki, nem pedig búzát. Ha el tudod képzelni, hogy ha tényleg szereted az állatokat, akkor ezt megtennéd, akkor miért ne tehetnéd ezt meg egy gyerekkel is? Vagy miért ne tennénk ezt meg azzal a másikkal, akinek azt mondjuk, hogy szeretlek?







2015. november 3., kedd

Márai Sándor: Alázat

Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem az a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal, nem bizonygatja, hogy igaza van, nem mutogatja hisztériásan bűneit és fekélyeit, nem kér jutalmat az alázatért, mely az emberi nyomorúság és reménytelenség, pimaszság és cinkosság láttára megejti; van egyfajta alázat, mely fegyver is, van egyfajta meghajlás, melyre csak meghajlással lehet válaszolni. Nem mondom, hogy dobd el a kardot. De ne hadonássz vele. Tartsd szerényen, mint a középkor embere, aki tudta, hogy a karddal nemcsak marhát és házat, hanem hitet és eszmét is lehet védeni. Erős akarsz lenni? Maradj nyugodt, figyelmes és alázatos.




(saját fotó)

Titkos kert

A lányomtól kaptam meg Johanna Basford színezőjét, a Titkos kertet.

Fantasztikusan kikapcsol és ellazít a színezés.

Az azért itt-ott látszik, hogy ideje lenne új szemüveget csináltatnom :).

























Csak egy szó...

  Az élelmiszerlánc boltjában bizonyos összegű vásárlás után kis figurákat adnak.
A minap a pénztárnál egy idősebb házaspár fizetett előttem, velük volt a két kis unoka, hat-hét év körüli kislány és kisfiú.
   Kaptak két kis kék csomagot, de csalódottak voltak a gyerekek, mert azok a figurák már meg voltak nekik.
  A másik pénztártól egy hölgy, aki éppen fizetett, kedvesen, mosolyogva szólt oda:
  - Gyerekek! Gyerekek! Elveszitek ezeket? - mutatott az ő kis csomagjaira.
  A gyerekek persze boldogan csaptak le a 6-8 kis csomagra.

   Nekem csak egyetlen szó hiányzott, de az nagyon. Egy "köszönöm". De még a nagyszülőknek sem jutott eszébe...



2015. október 27., kedd

Ősz

  A szüleimnél voltam néhány napig, mert ablakcsere volt náluk, és segítettem a takarításban, rendrakásban.
  Nagyon szép idő volt, sokat tudtunk kinn is lenni, jutott idő egy kis őszi napozásra, jó sok beszélgetésre. 

Apuval egyik délután elmentünk szilvát bilingérezni... a szilvát már leszedték, de itt-ott maradt még a fán, azt lehetett leszedni, illetve leverni egy erre a célra való bilingérező bottal.

A szilvafákat épp kivágják, mert idén 20 (húsz!!) forintért vették át a gyümölcsöt tőlük. Helyette majd sárgabarackfák lesznek.

A szilva, amit itt-ott találtunk, mézédes volt. Egy fél szatyornyit sikerült összebilingéreznünk :)


A kilátás gyönyörű volt a hegyről, még Badacsony is látszott.









A kertben is csináltam néhány fotót, a cseresznye és a meggyfa levelei szépen színesednek:









Színesedik a szőlő levele is.


Az utolsó fürt (hm... ez is nagyon finom édes volt)






Vasárnap reggel jó kis köd volt.



















Feltöltődős négy nap volt, nem is volt kedvem hazajönni...